A beltéri ajtó védve van az időjárás viszontagságaitól, s így kevésbé vastag faanyagból is készülhet, mint a kültéri megfelelője.
Ezért az ökölszabály az, hogy soha ne használjunk belső ajtót a külső bejárathoz. Mert nem számít, hogy milyen jól védi a beltéri ajtót a festék – néhány éven belül az igénybevétel ki fogja kezdeni, és le kell majd cserélni.
Ha esetleg a takarékossági szempont vitte rá a rendhagyó használatra, amit a réven nyertünk, azt el fogjuk veszíteni a vámon.
A beltéri ajtó jellegzetességei a kültérivel való összehasonlításban
A beltéri ajtók jellemzően egyetlen anyagból, például fából vagy farostlemezből készülnek, míg a kültéri ajtók gyakran több anyagból is, például fémkerettel megerősített több rétegű fából.
A külső ajtóknak általában tömörebbeknek is kell lenniük, főleg biztonsági (vagy legalábbis a biztonságérzettel összefüggő, de lélektani) okokból. Egy megfelelően felszerelt retesszel is ellátott, tömör ajtót rendkívül nehéz berúgni, betörni, egyszóval nyugodtan lehet aludni mögötte a házban. És még egy praktikus szempont: a tömör ajtók jobb hangszigetelést is biztosítanak az utcai zajoktól, amelyek otthonunk intimitását kikezdik.
Ebből is látható tehát, hogy a beltéri ajtó nem csupán a „beltéri” jelző által különbözik a kültéri társától, hanem egészen más „műfajról” – egy másféle funkció ellátásáról – van itt szó.
A beltéri ajtó akár szigetelésmentesen is tökéletesen célszerű lehet
A rendeltetéstől függően az egyes ajtótípusok eltérő szigetelési szintet igényelnek. Különböző szintű tartósságra van szükség.
A legtöbb beltéri ajtó általában nem tölt be szigetelő funkciót, ezért belülről akár teljesen üreges is lehet. Nem szükséges, hogy az időjárási viszontagságokkal dacoljon, ezért a beltéri ajtó inkább csak vizuális és mentális akadályként szolgál a helyiségek között: pszichológiai rendeltetése van, és az intimitásunkat biztosítja.
Megjegyzendő azonban, hogy az üreges vagy papírrács betétes ajtók kevésbé szigetelik a hangot, mint fából készült társaik, így a hangszigetelés szempontjából is a fa a legjobb választás.
Ritka az az eset, hogy a beltéri ajtó külön véd a zajtól, hőmérsékleti ingadozástól stb. Ez egyszerűen nem is feladata.
Nem így a kültéri ajtó, házajtó! A kültéri ajtó kimondottan arra készül, hogy ellenálljon a hónak-fagynak, esőnek és zúzmarának, ugyanúgy, mint a nyári nap szúrós sugarainak. Olyan „harci hegeket” kell elviselnie, amelyek a beltéri társát egészen elcsúfítanák – de neki még ez is jól áll.
Miként tér el a beltéri ajtó esztétikumában a kültéritől?
A külső ajtónál fontos a vastag elülső réteg az időjárásálló szigetelés részeként. Ettől a kültéri ajtó vastagabb is, ami szintén elejét veszi annak, hogy az egyik típust simán a másik helyett használjuk, mert ebből a szempontból a méreteik is eltérnek.
A belső ajtónak nem lesznek az időjárással szembeni ellenállást biztosító elemei, mert ezek nem is szükségesek, de cserébe az ajtó vékonyabb, kecsesebb. Szemre nem látszik a különbség, ha csak a kétféle ajtó felületét nézzük, de az eltérő vastagság sokat számít a funkcionalitásban.
Beltéri ajtó anyagtípusok a külső ajtóval való összevetésben
Végül, de nem utolsósorban, másként és másból is készülhet a kétféle ajtó. Az ideális fából készült beltéri ajtó is többféle fafajtából készülhet, úgy mint a luc, borovi fenyő vagy valamely keményfa. Belül üres lehet, könnyebb lehet – teljesen elegendő, ha jelzi, hogy melyik szoba (helyiség) meddig tart, és ezáltal strukturálja (rendezi, részekre osztja) a teret.
A kültéri ajtók esetében kiemelkedően fontos szempont a tartósság. Védenek a huzattól és a hidegtől, akárcsak az illetéktelen behatolástól. Éppen ezért szükséges, hogy több rétegből álljon, hőszigetelt legyen, így ezek a fa ajtók hossztoldott, rétegragasztott faanyagból készülnek, nagyobb szerkezetvastagsággal.
Ez utóbbi 68-90 mm lehet a beltéri ajtó 42 mm-es anyagvastagságával szemben.
Mivel a szigetelő funkciójukat a beltéri ajtó nem képes ellátni, ha valaki esetleg arra gondol, hogy a beltéri ajtó által megúszhatja a masszívabb bejárati ajtó költségeit, annak a nagyobb fűtésszámlát is be kell számítania az egyenletbe – és ekkor már egészen másféle következtetésre fog jutni.
Összefoglalva elmondható tehát, hogy a kétféle ajtót a maga helyén a legjobb alkalmazni. A rend az, ha minden a maga rendeltetése szerint van használva, és ott tökéletesen helytáll. Ennél se többet, se kevesebbet nem érdemes kívánni akkor, ha az otthonunkról van szó.